Egy újabb feladvány, egy klasszikus! De megint nincs hozzá kép, bocs. A tábornok nevét kipontoztam, de a szövegre is simán rá lehet keresni. Most nem bánom, hogy találtok rá a könyvre, csak záporozzanak a megfejtések! Aztán, akinek még kimaradt, az pótolja!
"Mindössze ez a két említésre méltó, bár belátom, elég esetlen kalandom volt a nőkkel fiatal koromban. A többi szóra sem érdemes. Elhanyagoltam őket. Csak nevettem azokat, akik lihegnek utánuk… S mindenféle ormótlan dolgokat gondoltam róluk, például ilyeneket: hogy milyen büszkén üldögélnek ők a vendéglőkben, magasra emelve fejüket, holott tudok én róluk egyebet is. És így tovább. Az ember dolgát velük meglehetősen egyszerűen fogtam fel. (Már ahogy némely fiatalember szokta is.) A dolog velük egyszerű – gondoltam magamban.
"Mindössze ez a két említésre méltó, bár belátom, elég esetlen kalandom volt a nőkkel fiatal koromban. A többi szóra sem érdemes. Elhanyagoltam őket. Csak nevettem azokat, akik lihegnek utánuk… S mindenféle ormótlan dolgokat gondoltam róluk, például ilyeneket: hogy milyen büszkén üldögélnek ők a vendéglőkben, magasra emelve fejüket, holott tudok én róluk egyebet is. És így tovább. Az ember dolgát velük meglehetősen egyszerűen fogtam fel. (Már ahogy némely fiatalember szokta is.) A dolog velük egyszerű – gondoltam magamban.
Ehelyett az ételek kezdtek mindjobban érdekelni – különösen mikor utazásaim során új meg új világok nyíltak meg előttem. Egy ismerősöm, [...] tábornok, egyszer a fülem hallatára azt a kijelentést kockáztatta meg, hogy az embernél nincs nagyobb disznó, mert mindent megkóstol…nos, nekem épp ellenkező a felfogásom. Mert épp ezáltal jött rá a föld minden ízére és hasznára – másrészt meg vagyok győződve róla, hogy aki a népek lelkét meg akarja ismerni, annak mindenekelőtt ennie kell az ételeikből.
S így tettem én. De nincs is az a szárított ürühús, s lett légyen oly borsos és égető, mint a Szahara homokja, én akkor is megettem. Nem is szólván arról, ha végigment az ember valami bazáron, ahol a népkonyhák nyílt tűzhelyei vannak, és mindenféle pecsenye pöfög, vagy Perzsiában, a pástétomsütők dagadó tésztái közt – a mohamedánok tésztái igazán nagyszerűek. De remekül is készítik, ízlésesen és ragyogó tisztán, ragyogó kötényben és forró bronzokon – s az ember úgy eltelik az illatával, hónapokig nem tudja feledni. Én bizony képes voltam naphosszat ott ülni, ha nem volt más dolgom. Ez volt a pihenésem. Mert szebbet én elképzelni se tudtam, mint ezt a nyüzsgést, az idegen színességet meg a mozgást, meg a nyelvüket és nevetésüket, amelyet nem értettem. S ha mindez mégiscsak megzavart, hozattam valami ételüket, s folytattam a merengést."
Szolgálati közlemény: Valaki mondja meg, milyen az élet... Ok. De legalább azt, hogyan kell normális idézőjelet beilleszteni! :-)
Szolgálati közlemény: Valaki mondja meg, milyen az élet... Ok. De legalább azt, hogyan kell normális idézőjelet beilleszteni! :-)
Hát, csaltam na, megkereste nekem a gugli barátom, reggel el is kezdtem olvasni, aztán el kellett mennem, naná, hogy nem mentettem el.
VálaszTörlésMost meg egyetlen találatot hoz ki, ott meg 414 hiba :(
Nekem elsőre előjön a motívumtérképes kiadás, ha beírom a szerző nevét, és a cím első szavát. Persze ehhez már kell tudni a megfejtést :-)
VálaszTörlésRákerestem én is. Szerintem olvastam is, megint csak nem vagyok biztos benne. A fenébe, én nem vagyok képes megjegyezni egy olvasás után egy-egy regény részletét, annyira bosszant! Remélem egyszer olyan lesz a feladvány, amit már tízszer is olvastam, azt biztosan fel fogom ismerni! :-)
VálaszTörlésja, a megfejtést tudom, annyira nem rövid az eszem, csak elolvasnám, ha már megtalált.
VálaszTörlésMost megnéztem, azt, amit te mondasz, de tegnap biztosan nem ezen a helyen találtam, hanem talán word-ben, hiába, na, finnyás vagyok, az olvasás élményét szeretném, nem állandóan kattingatni...
Hüpp- hüpp