- Jó reggelt, uram. Reggelit Parancsol?
- Igen - mondtam, megráztam fejem, mikor a pincér az étlapot nyújtotta felém, felemeltem a ceruzát, azzal skandáltam a levegőbe az elfogyasztandó reggeli egyes fogásait, úgy tettem, mintha világéletemben csak ezt reggeliztem volna: - Egy kancsó kávé, de három csészényi legyen benne, kérem, pirítós, két szelet fekete kenyér, vaj, narancsdzsem, egy főtt tojás és paprikás sajt.
- Paprikás sajt?
- Igen, krémsajt paprikával eldolgozva.
- Parancsára.
A zöld pincérkísértet hangtalanul siklott végig a zöld szőnyegen, a zölden terített asztalok mentén a konyha irányában, és pontosan vágott be az első válasz; a statisztéria jól volt idomítva, és én jó rendező voltam:
- Paprikás sajt? - kérdezte a szakács a tálaló mögül.
- Igen - mondta a pincér -, krémsajt paprikával.
- Kérdezd meg az urat, mennyi paprikát kér a sajtba.
Közben rajzolni kezdtem a pályaudvar épületének homlokzatát, éppen az ablakkeret kontúrját húztam meg biztos vonással az ártatlanul fehér papiroson, amikor a pincér visszajött; várakozón állt, míg föl nem emeltem a fejemet, és csodálkozva abba nem hagytam a rajzolást.
- Meg tetszik engedni egy kérdést, mennyi paprikát mennyi sajtban tetszik óhajtani?
- Negyvenöt gramm sajt, egy gyűszűnyi paprikával jól átgyúrva, és hallja, főúr, holnap is itt fogok reggelizni, holnapután is, holnapután meg azután is, három hétig, három hónapig és három évig ... értette? És mindig ugyanabban az időben, kilenc óra tájban.
- Parancsára.
Ez volt, amit akartam, és bevágott: pontosan. Később gyakran megijedtem, mert terveim olyan pontosan valóra váltak, és az előre nem látható sohasem következett be; két nap múlva már a "paprikás sajtos úr" voltam, egy héttel később "a fiatal művész, aki mindig kilenc óra tájban jön reggelizni", három hét múlva pedig: "..... úr, a fiatal építész, aki egy nagy munkán dolgozik."
A nevet itt a végén kipontoztam, mert úgy túl könnyen rá lehetne keresni a neten. :-)
Szerzőt és címet kérek, melepetést küldök cserébe.
Én már néztem a játékot ma reggel, és a neten meg is találtam a megfejtést (azt hiszem), de azt csalásnak érezném beírni. Pedig mintha olvastam volna... :-)
VálaszTörlés:-) Még nem jött válasz. Még várok egy kicsit, aztán kikiáltalak nyertesnek. :-)
VálaszTörlésMajd inkább akkor kiálts ki nyertesnek, amikor egyszer internet nélkül is tudni fogom a választ! :-)) Mert így asszem csalás.
VálaszTörlés:-) Én is csak reggel kapcsoltam, hogy így egyszerű lesz a megfejtés, amikor a munkahelyemen ránéztem, mit írtam este. Ilyenkor egyből meglátom azokat a kiabáló hibákat, amiket este már nem veszek észre. Szóval, ezt most én szúrtam el. Bocs! Még lesz alkalom. :-)
VálaszTörlésJa, és a lényeg, jó a megfejtés! :-)
VálaszTörlésJaj de jó! :-))))
VálaszTörlés