2011. december 13., kedd

Kedves mákos kiflije


   
Amikor a hekvancot elindítottam, nem sokat gondolkodtam a néven, csak jött, de folyton jön minden más is, és néhány napja beugrott ez: humán büfé. Jellemző, hogy a cím van meg előbb, ezerrel keresni kezdtem hozzá a tartalmat, és az persze nem jött csak úgy. Aztán kezembe került - tényleg, mert nálunk nagy az összevisszaság, és néha csak úgy belelapozok a könyvbe, amiért korábban hátranyúltam, hogy egérpad legyen, mert az üvegasztalon meghal a technika - a Történetek állatokról és emberekről Ulickajatól. Hm, hm, hm, ééés igen! Mákos kifli.
Szóljon, aki nem tudott követni!
Itt a humán büfében olyan ételek kaphatók, amiket a könyveim kínálnak (csak, hogy sznoboskodjam - van ilyen szó? - kissé:) kvázi étlapként.
Ez meg milyen jó blogcím lenne: kvázi. :-)
Szóval, annak, aki a kalácsonyiról tévedt ide át: nem magamtól voltam ám ilyen kreatív, ez a mese dolgozta be magát rendesen a tudatalattimba: ULICKAJA, Ljudmila, Történet az öreg Kalácsovról, Kedvesről, a sírós kancáról és Zellő csikóról, in. Történetek állatokról és emberekről, Magvető, Budapest, 2009, 32-45 p
    
Akkor most elsőre itt van a sírós kanca, Kedves mindennapi mákos kiflije.
Elkezdetem kutatni az inteneten valami autentikus recept után, semmi. Aztán a teljes tanácstalanság peremén felhívtam egy ismerősömet, hogy valami útmutatást adjon, milyen kiflit ehet ez a ló. A válasz helyett ez jött: Egy lóóó?!
Akkor megint internet, és végül mégiscsak találtam valamit. Megsütöttem. Nem lehetett abbahagyni az evést.
Mondjuk, hogy a mákon túl is értem a függőséget.
A forma csak a mese kedvéért.
     
Recept lentebb.
     
Kedves mákos kiflije szerintem
(32 darabhoz)
    
Tészta:
50 dkg liszt
1 dl kefír
1 dl tej
2 dkg élesztő
12,5 dkg vaj vagy margarin (utóbbiból pont egy fél)
1 csipet só
5 dkg cukor
1 tojás csak a kenéshez!
A tejet felmelegítettem, összekevertem a kefírrel (együtt is langyos legyen!) és a cukorral, feloldottam benne az élesztőt, és hagytam felfutni. A lisztet elkevertem a sóval, elmorzsoltam benne a puha vajat, majd ráöntöttem az élesztős masszát, és bedagasztottam. Negyven perc kelesztés után egy sápadt, de jó állagú tésztát kaptam. Négy cipót formáztam belőle. A cipókat kör alakúra nyújtottam, és 8 cikkre vágtam. Egy-egy kanál tölteléket kanalaztam a szeletekre, majd feltekertem őket. A kifliket meghajlítottam, és tepsire rendeztem. Mindegyiket megkentem tojással, újabb negyed órát kelesztettem őket. Sütés előtt a külső ívüket bevagdostam, és 200 fokos sütőben szép pirosra sütöttem őket.
   
Töltelék:
20 dkg mák
10 dkg cukor
1,5 dl tej
A tejet felforraltam, belekevertem a mákot és a cukrot, és kihűtöttem. Ennyi.

2 megjegyzés:

  1. Imádom Ulickaját! Ezt a könyvét még nem olvastam, pótolni fogom. És a mákos kifli is nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  2. Én is imádom! Ezt a könyvet álcából a fiamnak vettem, mert komolyan gondolom, hogy olyat kell venni ajándékba, amire mi is vágyunk, de magunknak sosem vennénk meg. :-)

    VálaszTörlés