Megfejtés

Most csak a megfejtést adom, holnap meg jön az újabb feladvány:
Füst Milán: Feleségem története

Egy klasszikus

Egy újabb feladvány, egy klasszikus! De megint nincs hozzá kép, bocs. A tábornok nevét kipontoztam, de a szövegre is simán rá lehet keresni. Most nem bánom, hogy találtok rá a könyvre, csak záporozzanak a megfejtések! Aztán, akinek még kimaradt, az pótolja!
   
       "Mindössze ez a két említésre méltó, bár belátom, elég esetlen kalandom volt a nőkkel fiatal koromban. A többi szóra sem érdemes. Elhanyagoltam őket. Csak nevettem azokat, akik lihegnek utánuk… S mindenféle ormótlan dolgokat gondoltam róluk, például ilyeneket: hogy milyen büszkén üldögélnek ők a vendéglőkben, magasra emelve fejüket, holott tudok én róluk egyebet is. És így tovább. Az ember dolgát velük meglehetősen egyszerűen fogtam fel. (Már ahogy némely fiatalember szokta is.) A dolog velük egyszerű – gondoltam magamban.

        Ehelyett az ételek kezdtek mindjobban érdekelni – különösen mikor utazásaim során új meg új világok nyíltak meg előttem. Egy ismerősöm, [...] tábornok, egyszer a fülem hallatára azt a kijelentést kockáztatta meg, hogy az embernél nincs nagyobb disznó, mert mindent megkóstol…nos, nekem épp ellenkező a felfogásom. Mert épp ezáltal jött rá a föld minden ízére és hasznára – másrészt meg vagyok győződve róla, hogy aki a népek lelkét meg akarja ismerni, annak mindenekelőtt ennie kell az ételeikből.

        S így tettem én. De nincs is az a szárított ürühús, s lett légyen oly borsos és égető, mint a Szahara homokja, én akkor is megettem. Nem is szólván arról, ha végigment az ember valami bazáron, ahol a népkonyhák nyílt tűzhelyei vannak, és mindenféle pecsenye pöfög, vagy Perzsiában, a pástétomsütők dagadó tésztái közt – a mohamedánok tésztái igazán nagyszerűek. De remekül is készítik, ízlésesen és ragyogó tisztán, ragyogó kötényben és forró bronzokon – s az ember úgy eltelik az illatával, hónapokig nem tudja feledni. Én bizony képes voltam naphosszat ott ülni, ha nem volt más dolgom. Ez volt a pihenésem. Mert szebbet én elképzelni se tudtam, mint ezt a nyüzsgést, az idegen színességet meg a mozgást, meg a nyelvüket és nevetésüket, amelyet nem értettem. S ha mindez mégiscsak megzavart, hozattam valami ételüket, s folytattam a merengést."
   
Szolgálati közlemény: Valaki mondja meg, milyen az élet... Ok. De legalább azt, hogyan kell normális idézőjelet beilleszteni! :-)

Olvasnivaló

Áthelyezem a súlyokat a másik serpenyőbe, mert nem volt megfejtés. Szóval, olvassatok, ha van kedvetek.

Paprikás sajt:
BÖLL, Heinrich, Biliárd fél tízkor, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964, 78-79. p

Osztriga és báránykotlett:
MAUGHAM, William Somerset, Erény, in.: Első személyben, Elbeszélések, Holnap Kiadó, 2009, 15-16. p